Nyaklánc babonák

Az emberek napjainkban nagyon babonásak. Ne volt ez másképp régen sem. Van olyan dolog, amihez annyira kötődünk, hogy nem hagynánk otthon semmilyen esetben, ha valahová készülünk. Ezek a dolgok nagyon sok esetben valamilyen ékszerek, többnyire nyakláncok, karkötők. Ha velünk vannak, akkor biztonságban érezzük magunkat, magabiztosabbak és bátrabbak vagyunk mindenben.
Az igazság az, hogy ennek nem igazán van értelme, de azért hiszünk benne. Régen is a nyakláncoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Hittek abban, hogy ezek megvédik őket a gonosz szellemektől és erőktől.
Babonák már az ókorban, sőt az őskorban is voltak. Lehetett szerencsehozó valamilyen szám, vagy motívum, helyszín, esetleg természeti jelenség. Sok esetben ezeket, a dolgokat az ékszereken örökítették meg az emberek.

Most nézzünk néhány babonát!

Térjünk vissza az oly híres ókori birodalomra, Egyiptomra. Egyiptomban a piros színnek nagy védő tulajdonságot ítéltek. A piros szín nagyon sok ókori motívumon szerepelt. Sok esetben pirosra festették házaikat, hétköznapi dolgaikat, sőt a nyakláncokat is. A kagyló motívumok nagyon sok esetben szerepelnek itt is. A vörösre festett nyakláncok megvédték őket a bajtól, szerencsét hoztak, sőt a termékenységet is jelezte.
A vörös szín más országokban is szimbólum volt. Vegyük például Görögországot! Itt is, még a házakat is festették sok esetben vörösre. Ez állítólag megvédte őket a tűzzel kapcsolatos balesetektől. A feltárások során nagyon sok lelet utalt arra, hogy Krétán és Pompeiben is dominált a vörös szín a művészetben. Sok esetben a vörös szint használták a mennyasszonyi fátyolnak vagy esetleg pirosra színezett nyakláncot adtak ajándékba a jegyeseknek. A piros jelképezte a termékenységet és a bő gyermekáldást. Sőt a görög katonák is vörös színű ruhában harcoltak.
Az amulettek már nagy jelentőséggel bírtak az őskorban is. Az amulettek általában nyakban hordható varázserővel bíró csontok, fogak voltak. Ez óvta meg őket a bajtól, ez hozott szerencsét vadászat közben, stb.
Egyiptomban a legelterjedtebbem a skarabeuszt használták a nyakláncokon, de erről már esett szó.
Az egyiptomi népen kívül más ókori népek köreiben is közkedveltek voltak az amulettek. Értendő ez a rómaiakra és görögökre. Az amulettek készítése már akkor is egy külön ágazatnak volt tekinthető.
Azt amulettek története a középkor hajnalán csak még tovább fejlődött. Megjelenik a kereszténység, az új keleti vallások, amelyek új amulettek és motívumok megjelenését vonták maguk után. Így lett a középkorban majd az újkor elején fontos motívum a kereszt pl. a keresztényeknél, de más motívumok is megjelentek ekkor Európában. A kereszteken kívül a védőszentek képmásait viselték a hívek a nyakukban, ami számukra védelmet és biztonságot jelentett.
Az amulettek megvédték viselőjét pl. a rontás ellen, szerencsét hoztak, gyermekáldást. Sok esetben a kicsi gyermekeknek is amulettet akasztottak a nyakába vagy a karjára kötötték, hogy megvédje őket a szemmel verés ellen. (ez még napjainkban is él).
Az ókori Rómában szintén viseltek nyakláncokat, amuletteket a gyerekek. Volt egy híres amulett, a bulla, ami egy nagy pénzérme volt, azt jelképezte, hogy Isten megvédi a gyerekeket a gonosz erőktől. Amikor a gyereket elérték a felnőtt kort, ezt a nyakláncot akkor vehették ki a nyakukból. A lánygyermekeknek ekkor a játék babáikat kellett feláldozni.
A római katonák szintén viseltek nyakláncokat. Ezek szintén érmék voltak, amelyek Mars hadistent ábrázolták. A nők szintén hordtak ilyen jellegű nyakláncokat, az övék pedig a szépség és szerelem isten arcmását ábrázolta.